Cserépvár kezdeteiről nincsenek pontos források, vélhetően a 13-14. század eleji névadási szokás, az első tulajdonosára, vagy építtetőjére utal (egy Cserép nevezetű középnemesi személy építhette a várat, aki tulajdonosa volt a közeli Cserépfalu településnek is). A vár 1387-től Luxemburgi Zsigmond király tulajdona volt, majd királynéi birtokká vált.[gdlr_space height=”20px”]
A 15. század folyamán azonban magánkézbe került. A Rozgonyi, a Frankussói, a Szomszéd-vári, a berzevici Pohárnok és a Báthori családok birtokolták a várat és a hozzá tartozó uradalmat, Tard, Cserépfalu és Bogács településekkel együtt.[gdlr_space height=”20px”]
Cserépvár végvári szerepe 1552-ben kezdődött az egri sikertelen ostrom idején. Bár Eger ellenállt, a környékbeli kis elővédőműveket, így Cserépvárt is többször elfoglalták a törökök, de folyamatosan megtartani ekkor még nem tudták. 1596-ban Eger végleges eleste után a magyar őrség elhagyta a várat, így az ostrom nélkül lett egy szűk évszázadra török birtok (Borsod vármegye egyetlen tartósan török tulajdonú vára). 1687. október 30-án foglalták vissza a császári csapatok úgy, hogy felgyújtották a vár fa- és földszerkezetű külső palánkgyűrűjét és a belső kővár védői megadták magukat. Ekkor készült a vár egyetlen, bár kérdéses hitelességű ábrázolása, Giacomo de Rossi rézmetszetén Eger elővédőművei között Cserépvárt is feltüntette.
Ferenc Tamás grafikája
[gdlr_space height=”20px”]
Ezt követően a vár folyamatosan pusztult.[gdlr_space height=”20px”]
A század végén még egyszer ugyan kijavítgatták, sőt, a kurucok még használták is, hiszen itt tartották fogva az egri püspököt. A Rákóczi-szabadságharc után azonban végleg pusztulásnak indult. A 18. század elején ideköltöző francia eredetű L’Huillier család a várhegy alatt építette fel kastélyát a legközelebbi “kőbánya”, a várfalak köveinek felhasználásával. A vár alatti kastély érdekessége, hogy Munkácsy Mihály gyerekkora egy részét itt töltötte. Sajnos a kastély ma már nem áll. De ez a régi képeslap őrzi emlékét. [gdlr_space height=”20px”]
Régészeti feltárás:[gdlr_space height=”20px”]
A várásatásokat 2004. augusztusában kezdődtek meg. A feltárások előtt a várhegy bozótos aljnövényzetű volt, ahol a turisták mindössze két helyen láthattak egy-egy falszakaszt, ami az egykori várra utalt. A feltárásokat a belső kővár déli területén végezték, miután kitisztították a bozótos növényzettől. Hét kutatóárkot nyitottak az alaprajz tisztázására és a falsíkok kutatására. Az első év rövid, alig egy hónapos ásatásai során már kezdett kirajzolódni egy ovális középkori várfal, amit a tűzfegyverek 16. századi elterjedésével átalakítottak. A vár alapterületét megnövelték és a modern követelményeknek megfelelően sokszög alaprajzú bástyával erősítették meg.[gdlr_space height=”20px”]
2005 nyarán már egy hosszabb kutatást végezhettek a várhegyen. Ekkor a 2004-es kutatóárkokat szelvényekké kibővítve már viszonylag nagy területet vizsgálhattak a várból.[gdlr_space height=”20px”]
A kutatás kiindulópontja az volt, hogy a szelvényeket úgy jelöljék ki, hogy azzal a belsővár déli falait nyomon követhessék.
[gdlr_space height=”20px”]
Igazi különlegesség volt, hogy két szelvényben is megtaláltak egy hosszanti cölöplyuk-sort, amelyből késő Árpád-kori leletek kerültek elő. (Ezek szerint számolnunk kell egy Árpád-kori palánkfallal övezett korai kis-várral, amit a források nem is említenek. Talán a névadó Cserép középnemes várának falát találhatták meg. Ennek tisztázása természetesen még a jövő feladata). Kiderült továbbá, hogy a középkori várbelső, mintegy 1 m vastag falát a 15-16. század fordulóján visszabontották és kissé kintebb egy új, közel 3 m vastag falat emeltek.[gdlr_text_align class=”center” ] [/gdlr_text_align]
2006 nyarán tovább folytatták az ásatást, amelynek során tovább finomodott az alaprajz. Ahol a terepalakulatok alapján korábban falat sejtettek, ott a mostani ásatások során mintegy 1,5 m magas 1 m széles gyilokjárós falszakaszt tárhattak fel. És végre “bementek” a vár belső területére is! Egy, a terepen viszonylag mély völgykatlan legalacsonyabb részében nyitottak szelvényt, amelyről kiderült, hogy azért mélyedés, mert egy pince rejtőzött alatta. A pincét a könnyen faragható riolittufába vájták.[gdlr_space height=”20px”]
Az 1687-es ostrom után beszakadhatott a mennyezete és a századvégi javítgatásokkor egy nagy gödörként éktelenkedhetett itt. Ezért legegyszerűbb módként feltöltötték, több helyről összegyűjtött szemétdombokat hánytak bele, ezzel nagyon gazdag kora újkori leletanyagot hagyva az utókorra.[gdlr_space height=”20px”]
Jellegzetes kora újkori háztartási hulladékot rejtett a pince betöltése: 17. századi írókázott edénytöredékeket, 16. századi metélt mázas reneszánsz táltöredékeket, kora újkori vászonedény főzőfazekakat, csontból faragott kés nyélvégeket és természetesen rengeteg állatcsontot.[gdlr_space height=”20px”]
Ezek mellett nagy számú szemétbe került vasból kovácsolt puskagolyó és tarackgolyó volt itt, de akadt a várban öntött kis kaliberű ólom puskagolyó is.[gdlr_space height=”20px”]
Legutóbbi hozzászólások