Kisjankó Bori, a leghíresebb matyó „Íróasszony”, mintatervező lakóháza, korabeli berendezéssel, személyes tárgyakkal, saját kezű mintával. Egyben a huszadik század első felének népi életmódja.[gdlr_space height=”20px”]
„A ház pontos építési idejét nem tudjuk, de az bizonyos, hogy 1876-ban Bori néni, a kiváló hímzőasszony – aki kivételes rajztehetségével kitűnt a korszak íróasszonyai közül – már itt született. Az épület alapvetően azóta sem változott, bár az ablakokat minden bizonnyal kicserélték, s az ajtótáblák is inkább az 1900-as évek körül készülhettek, mint korábban.[gdlr_space height=”20px”]
A házba belépve rögtön a konyhát két részre, „pitar”-ra és konyhára osztó, szép boltíves fal tűnik a szemünkbe. Az egyszerű bolthajtás fölé aggatott tányérok kevésbé díszesek, mint amilyeneket a szobában találhatunk, hiszen ezek csak pitari tányérok, melyeket, ha nem is rendszeresen, de nagy események (pl. lakodalom) alkalmával használtak is.[gdlr_space height=”20px”]
A bolthajtáson belépve a konyhába jutunk. A kemence szája előtt ott a padka, melyen egykor nyílt tűzön főztek, és a kemence száját elzáró, sárból készített „tévő”. A helyiség mintegy fele fölé szabad kémény borul, benne a füstölőrudakkal. A falak mentén, a konyhalócán a főzéshez mindennap használt edények sorakoznak, és itt áll az almárium, melyben a kisebb edényeket, az evőeszközöket tartották.[gdlr_space height=”20px”]
A szobát ma is nagyjából úgy találjuk, mint Bori néni életében volt. Az ajtó mellett a búbos, körülötte a rongyszőnyeggel letakart padka. A sutnál ott található az ülcsik, melybe a még járni nem tudó gyerekeket ültették.[gdlr_space height=”20px”]
Az ágy Bori nénié volt, s mivel ő 1891-ben ment férjhez, ennek az időszaknak a divatját követi. A Mezőkövesden használt festett, puhafa bútorokat egészen a 20. század elejéig Miskolcon készítették. A bútorokon is nyomon kivethető a népművészet általános stílusalakulása – a Kövesden használt ágyak, ládák díszítése fokozatosan sűrűbbé válik, míg azután az 1880-as éveket követően lényegében el is tűnik az alap, azaz a dús virágdíszítés bútor felületét szinte teljesen kitölti.[gdlr_space height=”20px”]
Az ágyban ún. „pipi” ágynemű van. Az ilyen ágyneműt soha nem használták. Ha az ágyba akartak feküdni, akkor gondosan ügyelve, hogy ne törjön, leszedték vagy úgynevezett bebúvósra csinálták meg a fekvőhelyet. A bebúvós ágynál a párnákat és a dunyhát egy léckeret tartotta, és ez alatt volt egy alacsony hely, ahova be lehetett bújni aludni.[gdlr_space height=”20px”]
A falakon egymást érik az olajnyomat szentképek: szélüket aranypapír kivágás díszít, ezért hívták „rezes szentképeknek” őket. Ahogy a képeknek, úgy az alájuk aggatott kéménycserép tányéroknak, az ún. „rózsás cintányéroknak” (más néven „első tányéroknak”) is egymást kellett érniük a falon.[gdlr_space height=”20px”]
Az egész szoba – ahogy a kövesdi summás szobabelsők – nagyon olcsó eszközökkel nagyon díszes hatásra törekszik. Ezért fonták be papírral a petróleumlámpa tartóját is, ezért tettek színes papírcsíkot a tányérok alatt kivillanó szabad falfelületre, s ezt példázza az asztal feletti gerendákra aggatott vásárfia bögresor is.[gdlr_space height=”20px”]
A kamra Mezőkövesden nemcsak tárolóhely volt, hanem itt kapott helyet a fiatalasszony hozománya, az ágy és a fiókos komód, a „kaszli” is. Ennek addig, amíg az anyós élt, itt kellett állnia, s különös kegynek számított, ha az anyós beengedte a menye bútorait a szobába.[gdlr_space height=”20px”]
A summások (mezőgazdasági idénymunkások) életét jól szemlélteti a kamrában álló „zsírosvindő”, melynek tartalma elég kellett hogy legyen egy 10-12 tagú családnak. Bizony, itt még a zsíros kenyér is ritka csemegének számított, mert gyakran ettek kétfélét – kenyeret a hajával.[gdlr_space height=”20px”]
A Kisjankó Bori Emlékház és berendezése tehát látszólag két célt szolgál, egyrészt emléket állít egy kivételes tehetségű népművésznek, Kisjankó Borinak, másrészt bemutatja a mezőkövesdi summások életmódját. Ez a kettősség azonban csak látszólagos, hiszen a summás lányok és a summás asszonyok keze virágoztatta ki azt a csodálatos népművészetet, a matyó hímzést, mely a várost méltán tette világszerte ismertté. A ház és berendezése azt a környezetet szemlélteti, melyből Bori néni „száz virága” kisarjadt, és azt, hogy e mögött a szépség és ragyogás mögött milyen szegénység és mennyi nélkülözés húzódott meg.”[gdlr_space height=”20px”]
Balassa M. Iván[gdlr_space height=”20px”]
Cím: 3400 Mezőkövesd, Kisjankó Bori utca 22.[gdlr_space height=”2px”]
Telefon: +36 49 312 759[gdlr_space height=”20px”]
Legutóbbi hozzászólások